1. fejezet

Meredith

A város ugyanolyan, mint háromszáz évvel ezelőtt. Sokan szeretik a változást, hát akik itt vannak, azok határozottan nem. Nem változunk, és sose halunk meg. Egy pár szintén halhatatlan barátommal élek "Immortal City"-ben. Mikor ide jöttünk a testvéremmel ( gondolom nem kell mondanom, hogy ő is halhatatlan ) Elizabeth-el, még csak Jack és Adam találta meg a várost. Nagyjából száz évvel a mi érkezésünk után jött Grace, ezután pár évvel Shelby és Ty. Ők szintén testvérek.

Kezdetben nem tudtuk, miért nem változunk. Tizenhét éves korunkig teljesen rendben voltunk, átlagosak. A tizenhetedik születésnapunk után viszont teljesen leálltunk a változással. Az orvosok és tudósok nem tudtak magyarázatot adni a dologra. A családunk és ismerőseink lassan megöregedtek, bár mi már nem figyeltük az idő múlását. Amikor mindenki meghalt, akit ismertünk, a gyászban az a gondolatunk támadt, hogy talán nem mi vagyunk az egyetlenek. Talán vannak még néhányan, akik olyanok, mint mi. És igazunk lett. Sokáig kerestük a hozzánk hasonlókat, bejártuk a fél világot, kérdezgettük az embereket. Végül rájuk akadtunk. Egy város, amiben összesen két ember élt. Tizennégy évig figyeltük őket visszahúzódva. Semmi. Nem aludtak, nem ettek, nem ittak, és ami a legfontosabb - nem változtak. Megismerkedtünk velük, megtudtunk mindent, amit ők tudtak a halhatatlanságról, tanítottak minket. Hozzájuk képest nagyon fiatalok voltunk, alig száztíz évesek.Adam, az idősebbik fiú ezernégyszázhét, Jack, a fiatalabb, kilencszáznegyvenkettő. A várost "Immortal City"- nem nevezték. Mikor Grace megérkezett, 180°-os fordulatot vett az életünk, ami eddig olyan békésen telt. Grace a város egyetlen olyan lakója, aki egyedül akadt a ránk. Agresszív és félős volt, nagyon fiatal. Később megtudtuk róla, hogy árva. Nem tudom, sose kérdeztem, de körülbelül 24-25 éves lehetett csak. Az ő élete a város megtalálása előtt, hogy is mondjam... szívás. Tizenhét éves kora óta ő se változott semmit, 18 évesen kikerült az árvaházból. Rögtön elindult hozzá hasonlókat keresni, de az útja nem volt túl nyugodt. Mire ideért, kicsit bekattant szegény. De ettől eltekintve jó fej és átlagban kedves, szóval nincs vele semmi baj. Grace után jött Ty és Shelby. Ők nyolcvan és kilencven között voltak, rendesek és visszahúzódóak, nem vonták magukra a figyelmet. Kivették a részüket a munkából, ha szükséges volt, de azon kívül élték tovább a maguk megszokott kis életét, elvárták, hogy ne üssük bele az orrunkat, és cserébe ők is békén hagytak minket.

Aztán egyszer minden megváltozott.